Férfias
karakter, a szép szövetnek köszönhetően azonban nem veszíti el feminin
jellegét. Élére vasalt szárak, kétszegélyes (dekor)zseb a hátulján. A zseb
azért „vak”, mert... folytatás ITT.
2014. január 27., hétfő
2014. január 11., szombat
Farsangi szalagos fánk
Kolbászt minden évben töltünk. Közösen a barátainkkal, nagy
adagot, hozzáértő bácsinál füstöltetjük, évről-évre szaporodó tapasztalatokkal.
Most ezen a januári, farsangi időszakra eső napon ismét összejöttünk. Tegnap este csak
annyit kérdeztem telefonon a barátainktól, hogy „Szalagos vagy csörege?”, nem
bonyolítva a beszélgetést feleslegesen tovább, bízva benne, hogy szükségtelen,
fél szavakból is értjük már egymást. Értettük: rávágta, hogy „Szalagos”.
Kenyérsütőbe a hozzávalók bekészítve, gyúr és keleszt, nekem
már csak annyi feladat jut, hogy kinyújtom, pihentetem, szaggatom és kisütöm.
Úgy gondolok rá, mint a Nagymamám receptje, de ő „Ági
fánkjának” hívja, kapta a receptet egyszer valamikor, valakitől.
Érdeklődésképpen, összehasonlítottam a neten mostanában tömegével felbukkanó
szalagos fánk receptekkel és még a legnagyobb kelt tésztás bloggerguruknál is
ez a recept látható, csak a mennyiségi arány változik.
A kézi technikával dolgozók tegyenek egy bögrébe 2 dl tejet,
langyosítsák meg, 1 teáskanál cukor és 3 dkg morzsolt élesztő mehet bele.
Negyed óra alatt felemelkedik az élesztő.
Addig is kimérünk 50 dkg lisztet: a fele rétesliszt, a másik
fele a szokásos finomliszt. A közepébe mélyedést csinálunk, oda öntjük a
felfuttatott élesztőt, 3 tojás sárgáját, 1 teáskanál cukrot egy fél citrom kifacsart levét, 1
evőkanál rumot, és összedolgozzuk. Ha túl száraz, még pár csepp, akár fél deci tej
mehet bele. Ha már homogén a massza, csurgassunk bele 5 dkg olvasztott margarint.
Úgy dolgozzuk el a tésztát, hogy a margarint teljesen beszívja végül.
Csapkodjuk, gyúrjuk, ahogy egy kelt tésztát szokás. Végül langyos helyen (elég szobahőmérsékleten,
csak ne nyissuk rá ki az ablakot), konyharuhával letakarva 1 órán át
kelesztjük.
Kenyérsütő géppel dolgozók minden fenti hozzávalót előre
bepakolhatnak, elindítják a másfél órás dagasztó-kelesztő programot és mehetnek
is ki a konyhából.
A kelesztés ideje után lisztezett deszkán kinyújtjuk a rugalmas
tésztát kb kisujj vastagságra, és (én 7 cm átmérőjű) pogácsaszaggatóval (esetleg
bögrével) kivágtam a karikákat. Ebből a mennyiségből 20 db lett. Újra letakarom,
és megint magára hagyom 20-30 percre.
A várakozás vége felé meggyújtom az olaj
alatt a lángot, forróra melegítem, és most is fontos infó jön: ahogy felemelem
a korongokat a deszkáról, határozottan beledugom a hüvelykujjam a közepébe és
ezt a lukas felét lefelé borítva teszem a serpenyőbe. Gyorsan berakom, amennyi
belefér, majd lefedem a serpenyőt. A láng ne legyen annyira erős, hogy gyorsan
megégjen, de gyenge lángon se áztassuk a tésztát. Pár perc múlva a fedő alá
kukkanthatunk, ha már pirul az alja, lehet leszedni a fedőt és megfordítani a
fánkokat. A másik (alsó) fele sütéséhez már nem kell a fedő. Még néhány perc és
vehetjük ki papírtörlőre.
Sárgabarack lekvárral ne felejtsük el megpúpozni a tetejét!2014. január 10., péntek
Szilveszteri blézer
Szoktátok már jó előre tervezgetni, miben mentek szilveszterezni?
Na jó, nem azokra gondolok, akik otthon, a tévékabaréval szeretik búcsúztatni
az óévet, hivatkozva arra, hogy „miért kéne pont azon a napon bulizni, mikor az
év bármely napján megtehetjük?” Hiszen ez is igaz, valamelyes erőltetett buli
ez, de ugyanezt elmondhatjuk az év összes családi és nemzetközi ünnepéről is,
mindegyik fix napon rendeztetik és nagyjából ugyanazon hagyományok szerint
zajlik.
Bevallom, én szoktam előre gondolkodni, igen. Általában már ősszel
kiderül, hol töltjük azt az estét (leggyakrabban baráti házibulikon), és az
ünneplés jellege szerinti öltözékben gondolkodom. Pár éve voltunk egy helyi étterem szilveszteri
partiján, eszem-iszom, dínom-dánom, bevásároltunk szép ruhákból, stólából,
fodrász alkotta a frizuránkat, aztán egész éjjel télikabátban vacogtunk, mert a
nagy jövés-menésben (cigisek) elromlott az étterem ajtaja és nem lehetett
rendesen becsukni. Különösen hideg év vége volt akkor. Nem is vágyom hosszú,
báli ruhára azóta.
Az idei Szilveszterre sem akartam nagyon elegáns ruhát,
inkább csak amolyan ünnepivé alakítható, de máskor is felvehető ruhadarabot.
Míg végül, egy év közbeni tévé show házigazdáján megláttam a megoldást: egy
fekete blézert! Egyszerű nadrággal, szorosra gombolva, felsőrész nélkül,
csillogó ékszerekkel. Mikor az ihletemről beszámoltam, a párom rögtön azt
kérdezte, hogy „hány zakód van, ne őrjíts meg?” De „fekete egy sincs!” És ugye, hogy azt utána is bármikor
bevethetem? Nem vagyok egy fekete-fan, de kétségtelen, hogy nem árt, ha van
otthon egy ilyen. Eláll, talán már nem növöm ki, és ha elég klasszikus, a
divatból is nehezen megy ki.
Fentieket alátámasztja, hogy az elmúlt évek friss
újságjaiban nem találtam meg a legjobb fazont, de az is igaz, hogy a lapozgatás
első percétől kedve láttam magam előtt azt a régi lapszámot, aminek címlap
modellje iránt száz éve áhítozom.
Érdekes tanulmány volt összehasonlítani a régi, 1995-ös
szabásmintát a ma használatosakkal. A
szabásminta papír sokkal átláthatóbb, anno két lapra szerkesztették ugyanazt a
mennyiségű modellt, amit ma egy ívre tesznek rá. Ezen túllépve, a szabásmintán
lényegesen kevesebb volt a jelölés. Még nem jöttem rá, hogy azért, mert annyira
egyszerű fazon, vagy a mostani számok próbálják sokkal inkább segíteni a
hobbistákat? A lényeg a régin is jelölve van, ennél több talán csak megijeszti
az óvatos próbálkozót. A fő különbség azonban az ujja szerkesztés. Nemrég
állapítottam meg, hogy az ujja beállítás régen annyira vacakul ment, mostanában
meg teljesen egyszerű; nem tudtam, hogy én fejlődtem-e, az alkatom változott-e,
de most már tudom: régen máshogy szerkesztette a Burda a vállakat, és
egyértelműen az a hibás. A mostani váll és ujjakör sokkal profibb, alig (vagy
egyáltalán nem) igényel igazítást.
Ja, és az óév búcsúztató remekül sikerült!
Címkék:
kabát
2014. január 6., hétfő
Pink orchidea
Izgatottan, suttogva pletykálkodva kürtölöm a kérdést,
hallottátok, hogy 2014. év trendszíne a „pink orchidea”? Azaz a fukszia-lila-kiabáló rózsaszín színskálán mozogva lehetünk nyerők, nemcsak otthonunk
dekorálásában, de az öltözködésünkben is.
Nem azt mondom, hogy most aztán uzsgyi, irány a legközelebbi
pláza és cseréljük le ruhatárunkat, inkább csak azt, hogy ha
jártunkban-keltünkben látjuk ezt a rikító színt, ne borzadjunk el, hanem
megértéssel kezeljük.
Elborzadni - különben is, - csak azok fognak, akik már
vannak annyi idősek (mint pl. én is), hogy már átéltek egy nagyobb
lilakorszakot az 1980-as években, amikor gyakorlatilag nem volt olyan nő,
akinek minimum egy, de inkább kettő nagyonlila cucca ne lett volna a
gardróbban.
Olyan emlékeim vannak a
korszakról, mint például, amikor egy (vagy inkább a legtöbb) klasszikus
külsejű, dauerolt csavarócsigákba rendezett frizurás, idősebb hölgy felvett egy
sötétlila horgolt kalapot (!), vagy egy ugyanilyen színű szövetkabátot. Ráadásként, fukszia színű rúzst választott hozzá (és nem vette észre, hogy a fogát is
megfogta).
Nekem, mint tini lánynak volt akkora mázlim, hogy anyukám Bécsből
tudott hozni egy (most már tudom a jó színjelzőt) orchidea pink, rövid szárú,
feketével rajzolt törökmintás, pihe-puha velúrbőr csizmát! Állati büszke voltam rá (még ma is).
Szóval, nekem ilyen
képek ugranak be a lila ruhadarabokról, de ígérem, hogy nyitott leszek az új
trendre és talán veszek/varrok legalább egy-két apró kiegészítőt, ami feldobhatja a
még mindig trendinek számító szürke ruhatáramat. Mert ahhoz illene…hm, jobban belegondolva, nem is rossz ötlet.
(fotók: google)
2014. január 2., csütörtök
Buklé nadrág; a Csoki kollekció 2. darabja
Teljes leírás ITT.
Címkék:
nadrág
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)